A legélhetőbb város, Madrid.

IMG_0164

A madridiak szerint:” Ha Madridban vagy, akkor madridi vagy! ”
Hát nem jó fejek?
Jöjjön egy kis útra való!

És tényleg a legélhetőbb, szerintem. Tele kultúrával, művészettel és mindemellett nagyon sok szórakozási lehetőséggel. Egyszerre egy bájos kis falu és egy pörgős nagyváros. Az is igaz, hogy a spanyol főváros nem rendelkezik akkora presztízzsel mint Róma, Párizs vagy akár a szomszédos Barcelona. Ellenben az építészete rendkívüli, nekem iszonyúan tetszettek a kanyargós kis utcák, a csipkés és nagyon szépen rendbe rakott színes házak, a sok-sok franciaerkéllyel. De az is igaz, hogy Madridban nincsen Colosseum vagy Vatikán, nincsen Eiffel-torony vagy Gaudí-park.

Viszont vannak múzeumok, a két legjelentősebbe sikerült is el látogatnunk, ezek a Museo di Prado és a Museo de Reina Sofía. Voltam már életem során nagyon sok múzeumban a világban, de még így is lenyűgözött Prado.  Nagyon tetszett, hogy az épület világos és tágas volt, és ezáltal az egyébként komorabb festmények is kicsit vidámabbnak hatottak. Az előtere gyönyörű parkos, mellette egy botanikus kerttel. Itt láttuk Velasquez, El Bosco (Bosch), Murillo, Tiziano, Rubens alkotásait. A Museo de Reina Sofía a 20. századi művészek alkotásainak ad helyet, itt láthattam  szívemnek három nagyon kedves művész – Dalí, Picasso és Miró – alkotásait. Picasso egyik leghíresebb mesterműve is a múzeumban található: a Guernica. Egyébként a gyűjteményében egyéb spanyol alkotók munkái is megtalálhatók, mint például: Juan Gris, Julio González, Pablo Gargallo, Pablo Serrano, Lucio Muñoz, Luis Gordillo, Jorge Oteiza.

Museo Nacional de Prado

 

Dalí: The Great Masturbator

Hogy miért a legélhetőbb. Talán azért mert minden meg van benne ami a városi élethez kell: művészet, óriási parkok, szökőkutak, kis sikátorok, kanyargós macskaköves utcák, virágos, eldugott terek, hatalmas épületek, tavak.

Oh és a shopping, arról nem is lehet beszélni. Nagyon durva, minden sarkon van egy Zara, Mango, Stradivarius..etc.

Az éjszakai élet is fantasztikus, folyamatosan lüktet a város. Éjjel 1-kor olyan érzésünk volt mintha este 8 óra lenne. A város tele fiatalokkal és idősekkel. Az egyik tér, a Callo de Fuencarral mellett annyira tele volt, hogy ameddig csak a  szem ellátott embereket borozgattak és nevettek mindenhol.

Megtaláltuk a helyi Divinot is, a neve pedig NAIF, szintén ennek a térnek a sarkán található kedves kis beülős bár, tapasokkal és nagyon finom fehérborral.

NAIF

Aztán jártunk piacon és áhítoztunk, hogy de jó is lenne, ha nálunk ilyen lenne bármelyik piac . A Mercado de San Miguel nem tűnik a szokásos értelemben vett piacnak, hanem inkább sok kis tapas bar összezsúfolva, ahol elvitelre friss cumókat is lehet kapni. A piac közepe tele van fehér magasabb-alacsonyabb asztalokkal és bárszékekel, és mindenki ott gyűlik egy fehér- vagy vörösborral és az éppen megszerzett finomsággal, ami lehet akár gombával, kagylóval, rákkal és krumplival töltött crocanti, vagy friss kagyló citrommal és olajjal meglocsolva, esetleg friss és isteni finom bivaly mozzarellás, buratás falatok mézesfügével vagy rukkolával.

(a piac finomságairól készített képeket a blog facebook oldalán tudjátok megnézni)

Voltunk tapas barban is sokban, az egyik híresebb az Estado Puro kínálatát láthatjátok alább a képeken. Eléggé különleges vacsora volt, mert éppen Európa Liga bajnok lett az Atletico Madrid. Na már most az Estado Puro az Atletico Madrid (egy helyi fiútól tudtuk meg, hogy a madridi focicsapatoknak mindnek van egy) szökőkútja előtt található, szóval egész komoly kis fiestába keveredtünk, ami másnap hajnalig tartott.

A hangulat. Mindeközben próbáltunk vacsorázni, meghitten:D

Egy másik étterem a Gastromacquia, szintén egy  tapas bar és az interneten olvastunk róla (mi ne tennénk – ájfónos michelin guide-dal megyünk minden külföldi nagyvárosba – egyébként ez egy szuper app az ájfónra, érdemes letölteni), hogy ez Madrid egyik legjobbja. Tényleg kár kihagyni.

Először azt hittük valami lacipecsenyébe érkeztünk, egy kis kb. 30 nm-es helység zsúfolásig tele, de épp felszabadult egy asztal. Mondjuk kezdetnek kicsit félelmetesnek tűnt, hogy ahogy beléptünk az első asztalnál ülő, nagyon furcsa angol tásaság (2 idősebb pár) úgy bámult minket, mintha szellemek lennénk. Majd ezt addig csinálták, amíg el nem mentek, de előtte oda súgták, hogy “the food was excellent”. Szóval így indult… Ettünk patatas bravast, úgy mint előző nap az Estado Puro-ban, itt finomabb volt. A kedvencem a fiatal kecske camambert, szerintem mézben karamellizált iberico sonkával és mentasziruppal (uramatyám). Lássuk csak, volt ott még  tradícionális polip paprikáskrumpli (szerintem olyan íze volt), isteni. Krumplipürére halmozva grillezett polipdarabok, füstölt paprikakrémmel és füstölt paprikával. Ettünk még pankomorzsában forgatott ropogós foie gras-t, kenyérchips-szel. A kedvencünk a lassan sütött már-már szétmálló sertéslábszár, melyből a csontot kihúzzák és a helyére manchengo sajtot töltenek, és úgy sütik össze. Oh.

 

Egyébként elsősorban azért Madridra esett a választásunk, mert a barátaink tenisz-őrültek és a Mutua Madrid Open most hétvégén volt. Szerencsére sikerült azon a napon kimennünk, amikor a világ három legjobb teniszezőjét láthattuk szinte testközelből: Nadalt, Djokovichot és Federert.

Nekem óriás élmény volt, mert soha életemben nem voltam még nagyszabású sporteseményen. A stadion különlegessége, hogy az a cég építtete akinél a barátunk dolgozik, és csodaszép lett. Egy parkban helyezkedik el, körülötte egy kis mesterséges tóval, külső pályákkal, középen pedig az óriási center pályával, ami gyönyörű szép volt. A kékre festett salaknak köszönhetően meg igazán érdekes, arról nem is beszélve, hogy modell lányok voltak a Verdasco-Nadal meccsen a labdaszedők.

Ha már sportosra vettük a figurát akkor, jöjjön pár kép a Real Madrid stadionjáról, az Estadio Santiago Bernabéuról – életemben nem jártam még ilyen óriási stadionban.

 

Voltunk a Retiro parkban is, ez a város közepén található legnagyobb park. Ugyan mókusokkal nem találkoztunk, valószínűleg mert 38 fok volt és annyi ember, hogy mozdulni nem lehetett, így inkább csónakáztunk egyet a tavon.

 

Plaza Mayor

 

Ilyen édes kis utcák is voltak.

 

Itt művészkedtem kicsit, ez a Palacio Real előtt van a téren.

 

Spanyol nénik annyira cukik, modellt álltakültek nekem

 

Ilyen cukiságokban reggelizgettünk, ebben csak bio alapanyagokból készült pékárukból lehet válogatni, egyébként fondüzős hely.

 

Palacio Real.

 

Harina, gyönyörűséges reggeliző helyünk, ide mindenképp el kell menni, ha valaki Madridban jár.

 

Museo de Jamón- Sonkamúzeum, a szuper sonkákat ilyen helyeken árulják.  Egy könnyű sonkás – sajtos ebédre vagy reggelire ide is be kell térni, isteni a croissantba tett sonka, manchengo sajttal és mindez grillen megpirítva. Van belülről is képem azt is a blog facebook oldalán keressétek.

 

Épület a  Gran Víán

A churrosról azért nincs kép, mert volt szerencsém dél-amerikában kóstolni és össze sem hasonlítható a Madridban kapható churrosokkal, így bojkottálom :).

Viszont lett egy új kedvencünk, a Llaollao- jeges joghurt mindenféle gyümölcs feltétekkel, mennyei.

Szeretnék majd visszamenni még egyszer. De talán egy kicsit hosszabb időre, egy kis tengerpartozással egybekötve.

Adios Madrid!

Lájkold, ha tetszik, írj ha kérdésed van.